ordító |
→harsogó, kiabáló |
|
|
ordító sárga |
ordító kék szem |
|
ált., |
o o - - - |
– Szokatlanul élénk, telített szín. |
„Csak a szem!.. az marad hideg, ordító kék!”
(Gárdonyi Géza) |
„teremts nekem hát néhány néma bolygót
s néhány ordító sárga napraforgót”
(Fónod Zoltán verse, 1979) |
„Ordító vörös, halk kék, rikácsoló zöld hangon, színek hangjain, míg a nap el nem tűnt,”
(Lakatos István verse, 1993) |
„Izzó vörös, lüktető rózsaszín, gyötrő lila, kiabáló sárga vett körül”
(Szilágyi Klára, 2001) |
ordító:
[en] howling |
|