|
Pigment-
és festéknevek |
|
A
textilfestés színnevei |
|
A kelmefestés több
ezer éves múltú mesterség,
így természetes, hogy a nyersanyagok és
a hagyományos textilszínezékek elnevezéséből
idővel színnév lett. Az ókori Fönícia,
Perzsia, India színezőanyagai, majd Európa
textilipari újdonságai nemzetközi színnevekké
váltak. Egy új anyag, technológiai
eljárás, ahogy elterjed a világban
– viszi magával a színnevet is. Föníciából
jött a bíbor,
Perzsiából a skarlát,
a karmazsin, később
a khAki, Indiából
az indigó.
A fehér vászon színnevek alapja lett
a magyarban: gyolcsfehér,
vászonfehér, patyolatfehér.
A festetlen textilanyagok francia eredetű neveit
mindenütt, nálunk is, ismerik: ekrü,
beige, drapp (a „drapp” azonos tőről
ered a „drapériá”-val). A legújabb
korban az angolból a blue jeans és a pink terjedt el világszerte.
Festetlen, nyers
textilanyagok |
|
|
|
|
selyem
(ecru) |
lenszövet |
kendervászon |
gyapjú
(beige) |
A textilfestés történetében
a színes ruházat sokáig csak a gazdagok
kiváltsága lehetett, az élénk
szín előállítása körülményes
és drága volt. A szegények ruhája
szürkés, fakó anyagokból készült.
A fordulatot a Luther-féle vallásreformáció
(16.század) hozta, amikor a változatos, erős
színeket a fekete és fehér váltotta
fel. Azonban a tiszta fekete és fehér előállítása
is nehéz, mert a természetes textilanyagok
(pamut, gyapjú, selyem) rendszerint sárgás
árnyalatúak.
Állati eredetű vörös festékek
– Bíbor, skarlát, karmazsin, kármin
A bíbor a történelem
legdrágább textilfestéke, évezredeken
át a hatalom jelképe volt Európában,
és az ókorban a Közel-Keleten. Először
a föníciaiak használták (tyrosi
bíbor), és a bíborcsiga kopoltyúüregének
váladékából nyerték
a színezéket, a festék 1 grammjához
legalább 1000 csigát kellett elpusztítani.
Bíbor |
|
|
|
bíborcsiga |
El Greco:
Bíboros arcképe |
püspök |
Az ókori Rómában a császár
hordott bíborszín ruhát, a szenátorok
csak bíbor szalagot, később a német
császárok követték a ókori
példát. A bíbor (és a skarlátvörös)
öltözék a római katolikus egyház
hagyományában máig fennmaradt, és
az ókori színhierarchiát őrzi.
(A bíboros „megkapja a bíbort”
azt jelenti: beiktatják a hivatalába.)
Az ókori bíbor |
|
|
|
VII. Bíborbanszületett
Konstantin |
bíborkő
(porfír) szobor, Velence |
türoszi bíbor
textil |
A bíbor történeti
jelentőségére példa a magyar
történelemből is ismert Bíborbanszületett
Konstantin (Constantinus Porphyrogenetus). A 10. században
élt bizánci császár nevének
eredetére több magyarázat is van. A
név utalhat a magas rangú származásra,
vagyis, hogy már az apja is császár
volt. Egy másik szerint a bizánci császári
palota fényűző belső tereiben
dominált a bíbor (textilek és a bíborkő,
vagyis a porfír). Egy harmadik elmélet
szerint a császár magzatburokban jött
világra: ezt isteni jelnek tartották, és
ma is azt mondjuk a különösen szerencsés
emberre: burokban született.
A bíbornak számos névváltozata
van a magyarban: bíborvörös, római
bíbor, antik bíbor, bizánci bíbor,
császárbíbor, királybíbor,
királyszín, bársonyszín, bársonyfesték,
császárvörös, csigavérszín
(ti. bíborcsiga), ostrum (latin), továbbá
a tyrosi v. tűroszi bíbor, Tirus vörös,
tíriai bíbor, tirannus bíbor, görögbíbor.
A magyar népviseletben bíbornak nevezték
a díszesen hímzett fehér főkötőt,
melyet a fiatalasszonyok hordtak.
Az ókorban és középkorban népszerű skarlát kelme színét
a kermeszből (bíbortetű) állították
elő: a rovar, a név és a színezési
technológia Perzsiából származott.
A perzsa szó „saqirlat” eredetileg nem
színt, hanem drága ruházatot jelentett,
még a középkori Európában
is, és csak később kapcsolódott
össze a ragyogó vörössel. Századokon
át igen drága volt, csak uralkodók
hordhatták. Később, a technológia
fejlődésével már könnyebb
volt előállítani, és pl. a
brit hadsereg tisztjeinek kabátját is a
bíbortetűből (pontosabban karmazsintetűből) származó
színezékkel festették, egészen
a 1950-es évekig.
Skarlát öltözetek |
|
|
|
Tiziano: Trevisano
dózse arcképe |
kardinális |
brit egyenruhák |
A skarláttal azonos a színezési technológiája,
de más néven terjedt el a karmazsin.
Régebben, tévesen, azt hitték, hogy
a kermesztetű a karmazsintölgy része,
de valójában rovar. A legerősebb vörös
festékanyagot a nőstény és petéi
hordozzák. A karmazsin kelme (bársony, selyem)
és bőráru évszázadokon
át igen drága volt, a bíborra hasonlító
szín, a ritka festőanyag, a bonyolult festőtechnika
és a színtartósság miatt.
Karmazsin |
|
|
|
kermesz- vagy bíbortetű
(a fehér csomók) |
régi karmazsin textilek |
A bíborvörös kármint
a kosenil (cochineal, egy dél-amerikai kaktuszfajtán
élősködő tetű) feldolgozásából
nyerik. A nőstény keseniltetveket összeszedik,
leforrázzák, szárítják,
és további vegyi eljárásoknak
vetik alá. Évszázadokig a spanyol
gyarmatosítók kereskedtek vele, ezért
nevezték spanyolvörösnek is. A ma is
főleg Mexikóból, Peruból és
Chiléből származó anyag nemcsak
textilfesték, pigment, hanem ételszínezék
(E120) és a kozmetikai festékek alapja.
A dél-amerikai bíbortetűből
nyert pigment színezőereje kb. tízszerese
az európainak. A színezék ritka névváltozata
a kosenilvörös.
Kármin |
|
|
|
|
koseniltetű |
kármin pigment |
perui viselet |
spanyol táncosnő |
A karmazsin és kármin szavak közös
őse a szanszkrit „krimdzsa”, mely eredetileg
a bíbortetű neve, de vöröset is
jelentett. A karmazsin arab, a kármin latin közvetítéssel
került bele több európai nyelvbe.
Növényi eredetű színezékek
– Indigó, buzérvörös, krapp,
rezedasárga, sáfránysárga,
stb.
Az indigó –ahogy
neve mutatja, Indiából származó– növényi cserje, melyből már
az ókorban is kék festéket állítottak
elő. A festőcsülleng szintén indigótartalmú
növény, (megterem Magyarországon is,)
de sokkal gyengébb kék színt ad.
Több mint kétszáz évvel ezelőtt
a Karibi térségben indigót termesztettek,
ebből ered a karibi-kék.
Az indigó ma szintetikusan is előállítható
textilszínezék és az egész
világon elterjedt szín és színnév.
Indigóval
festett textilek |
|
|
|
magyar kékfestő |
joruba textil (Nigéria) |
blue jeans |
A bíbornál és skarlátnál
kevésbé drága és előkelő
vöröset nyertek a festőbuzér cserje
gyökeréből (buzérvörös),
ez melegebb árnyalatú, és nagyon
tartós szín volt. A régi keleti szőnyegeket
többnyire ezzel festették, vörös
színeik ma is élénkek. A rendkívül
bonyolult festékkészítési
technológia Indiából származik,
de széles körben a törökök
terjesztették el, a szín törökpiros néven is ismert volt. A festőbuzér
feldolgozásának továbbfejlesztésében
a hollandok jeleskedtek, ők készítették
belőle a krapp nevű
mélyvörös pigmentet. Szintetikus változata
az alizarin.
Többféle egzotikus fából és
cserjéből is nyerhető vörös
pigment, az ezekből készült festékek: berzsenyvörös, sárkányvérvörös.
Festőbuzér
(krapp) |
|
|
|
festőbuzér
gyökere
feldolgozás közben |
török szőnyeg |
krappvörös
turbán
(J. Van Eyck képe) |
Sárga festéket nyertek a sáfrány,
kurkuma, rezeda és rekettye növényekből,
melyet elsősorban textil (vászon, selyem,
gyapjú) festésre használtak. A buddhista
szerzetesek öltözetét ugyan sáfrányszínűnek
mondják, de valószínűleg a
sokkal olcsóbb kurkumával vagy a jákafa (jackfruit) termésével festik.
Sárga virágok
1. |
|
|
|
|
rezeda |
rezedasárga,
Vermeer képén |
sáfrány |
buddhista
szerzetes |
Régi nevén perzsabogyó, avignoni
bogyó, benge, ma varjútövisnek nevezett
növény terméséből sárga
és zöld színezéket is készítettek.
Ősi festőalapanyag, érdekes, hogy az
éretlen bogyók tartalmazzák a sárga,
az érettek a zöld színezéket. A textilfestés
mellett a miniatúra-festészetben is használták.
Sárga virágok
2. |
|
|
|
avignoni sárga |
kurkumasárga |
rekettyesárga |
William H. Perkin (1838-1907) 18 évesen, laboratóriumi
munkája közben véletlenül fedezte
fel, hogy kőszénkátrányból
élénkszínű festéket
lehet nyerni. Forradalmasította a pigmentgyártást,
száműzte a régi, sokszor mérgező,
vagy nagyon drága alapanyagokat és hatalmas
színválasztékot teremtett. Perkin
festékgyárat alapított, az első
szín, ami híressé tette nevét,
a „mauve” (mályva) volt, a 19. sz. közepén
nagyon divatos volt egész Angliában.
A divat Magyarországra is eljutott, Szinyei Merse Pál a Lilaruhás nő c. képét (felesége portréját) 1874-ben festette, sőt vidéken a jobb módú lányok is violaszín kötényt hordtak.
Perkin-lila |
|
|
|
Perkin-lila |
mauve
színű divatos ruha,
Anglia, 19.század |
Lilaruhás nő |
Bővebben (a Színkommunikáció oldalról): Szerves pigmentek
|
|
|
|
|