Nyitóoldal Honlaptérkép Mellékletek E-mail
SZÍNNÉV
A színnév szerepe
Emberi színek
Állatszínnevek
Pigmentnevek
Festészet
Textilfestés
Kerámia
Nyomtatás
Régi színnevek
Divatszínnevek
Gúnyos színnevek
Pigment- és festéknevek
 
A textilfestés színnevei
 
A kelmefestés több ezer éves múltú mesterség, így természetes, hogy a nyersanyagok és a hagyományos textilszínezékek elnevezésébôl színnév lett. Az ókori Fönícia, Perzsia, India színezôanyagai, majd Európa textilipari újdonságai nemzetközi színnevekké váltak. Egy új anyag, technológiai eljárás, ahogy elterjed a világban - viszi magával a színnevet is. Föníciából jött a bíbor, Perzsiából a skarlát, a karmazsin, késôbb a kheki, Indiából az indigó.

A fehér vászon színnevek alapja lett a magyarban: gyolcsfehér, vászonfehér, patyolatfehér. A festetlen textilanyagok francia eredetû neveit mindenütt, nálunk is, ismerik: ekrü, beige, drapp (a “drapp“ azonos tôrôl ered a “drapériá“-val). A legújabb korban az angolból a blue jeans és a pink terjedt el világszerte.
festetlen, nyers textilanyagok
selyem (ecru) lenszövet kendervászon gyapjú (beige)

A textilfestés történetében a színes ruházat sokáig csak a gazdagok kiváltsága lehetett, az élénk szín elôállítása körülményes és drága volt. A szegények ruhája szürkés, fakó anyagokból készült. A fordulatot a Luther-féle reformáció (16.sz.) hozta, amikor a változatos, erôs színeket a fekete és fehér váltotta fel. Azonban a tiszta fekete és fehér elôállítása is nehéz, mert a természetes textilanyagok (pamut, gyapjú, selyem) rendszerint sárgás árnyalatúak.


Állati eredetû vörös festékek
- Bíbor, skarlát, karmazsin, kármin

A bíbor a történelem legdrágább textilfestéke, évezredeken át a hatalom jelképe volt Európában, és az ókorban a Közel-Keleten. Elôször a föníciaiak használták (tyrosi bíbor), és a bíborcsiga kopoltyúüregének váladékából nyerték a színezéket, a festék 1 grammjához legalább 1000 csigát kellett elpusztítani.

bíbor
bíborcsiga El Greco:
Bíboros arcképe
bíboros

Az ókori Rómában a császár hordott bíborszín ruhát, a szenátorok csak bíbor szalagot, késôbb a német császárok követték a ókori példát. A bíbor (és a skarlátvörös) öltözék a római katolikus egyház hagyományában máig fennmaradt, és az ókori színhierarchiát ôrzi. (A bíboros "megkapja a bíbort" azt jelenti: beiktatják a hivatalába.)

az ókori bíbor
VII. Bíborbanszületett Konstantin bíborkô (porfír) szobor, Velence türoszi bíbor textil

A bíbor történeti jelentôségére példa a magyar történelembôl is ismert Bíborbanszületett Konstantin (Konstantinos Porphyrogenetos). A 10. században élt bizánci császár nevének eredetére több magyarázat is van. Az egyik szerint a bizánci császári palota fényûzô belsô tereiben dominált a bíbor (textilek és a bíborkô, vagyis a porfír). Egy másik elmélet szerint a császár magzatburokban jött világra: ezt isteni jelnek tartották, és ma is azt mondjuk a kölönösen szerencsés emberre: burokban született. Végül a név utalhat a magasrangú származásra, vagyis, hogy már az apja is császár volt.

A bíbornak számos névváltozata van a magyarban: bíborvörös, római bíbor, antik bíbor, bizánci bíbor, császárbíbor, királybíbor, királyszín, bársonyszín, bársonyfesték, császárvörös, csigavérszín (ti. bíborcsiga), ostrum (latin), továbbá a tyrosi v. tûroszi bíbor, Tirus vörös, tíriai bíbor, tirannus bíbor, görögbíbor.

A magyar népviseletben bíbornak nevezték a díszesen hímzett fôkötôt, melyet a fiatalasszonyok hordtak.

Az ókorban és középkorban népszerû skarlát kelme színét a kermeszbôl (bíbortetû) állították elô: a rovar, a név és a színezési technológia Perzsiából származott. A perzsa szó “saqirlat“ eredetileg nem színt, hanem drága ruházatot jelentett, még a középkori Európában is, és csak késôbb kapcsolódott össze a ragyogó vörössel. Századokon át igen drága volt, csak uralkodók hordhatták. Késôbb, a technológia fejlôdésével már könnyebb volt elôállítani, és pl. a brit hadsereg tisztjeinek kabátját is a bíbortetûbôl származó színezékkel festették, egészen a 1950-es évekig.

skarlát öltözetek
Tiziano: Trevisano
dózse arcképe
kardinális brit tiszti egyenruha

A skarláttal azonos a színezési technológiája, de más néven terjedt el a karmazsin. Régebben, tévesen, azt hitték, hogy a kermesztetû a karmazsintölgy része, de valójában rovar. A legerôsebb vörös festékanyagot a nöstény és petéi hordozzák. A karmazsin kelme (bársony, selyem) és bôráru évszázadokon át igen drága volt, a bíborra hasonlító szín, a ritka festôanyag, a bonyolult festôtechnika és a színtartósság miatt.

karmazsin
kermesz, bíbortetû
(a fehér csomók)
karmazsin textilek

A bíborvörös kármint a kosenil (cochineal, egy dél-amerikai kaktuszfajtán élôskôdô tetû) feldolgozásából nyerik. A nôstény keseniltetveket összeszedik, leforrázzák, szárítják, és további vegyi eljárásoknak vetik alá. Évszázadokig a spanyol gyarmatosítók kereskedtek vele, ezért nevezték spanyolvörösnek is. A ma is fôleg Mexikóból, Peruból és Chilébôl származó anyag nemcsak textilfesték, pigment, hanem ételszínezék (E120) és a kozmetikai festékek alapja. A dél-amerikai bíbortetûbôl nyert pigment színezôereje kb. tízszerese az európainak. A színezék ritka névváltozata a kosenilvörös.

kármin
koseniltetû kármin pigment perui viselet spanyol táncosnô

A karmazsin és kármin szavak közös ôse a szanszkrit “krimdzsa“, mely eredetileg a bíbortetû neve, de vöröset is jelentett. A karmazsin arab, a kármin latin közvetítéssel került bele több európai nyelvbe.


Növényi eredetû színezékek
- Indigó, buzérvörös, krapp, rezedasárga, sáfránysárga, stb.

Az indigó - ahogy neve mutatja, Indiából származó - növényi cserje, melybôl már az ókorban is kék festéket állítottak elô. A festôcsülleng szintén indigótartalmú növény, (megterem Magyarországon is,) de sokkal gyengébb kék színt ad. Több mint kétszáz évvel ezelôtt a Karibi térségben indigót termesztettek, ebbôl ered a karibi-kék. Az indigó ma szintetikusan is elôállítható textilszínezék és az egész világon elterjedt szín és színnév.

indigóval festett textilek
magyar kékfestô joruba textil (Nigéria) blue jeans

A bíbornál és skarlátnál kevésbé drága és elôkelô vöröset nyertek a festôbuzér cserje gyökerébôl (buzérvörös), ez melegebb árnyalatú, és nagyon tartós szín volt. A régi keleti szônyegeket többnyire ezzel festették, vörös színeik ma is élénkek. A rendkívül bonyolult festékkészítési technológia Indiából származik, de széles körben a törökök terjesztették el, a szín törökpiros néven is ismert volt. A festôbuzér feldolgozásának továbbfejlesztésében a hollandok jeleskedtek, ôk készítették belôle a krapp nevû mélyvörös pigmentet. Szintetikus változata az alizarin.
festôbuzér (krapp)
festôbuzér gyökere török szônyeg krappvörös turbán
(J. Van Eyck képe)

Sárga festéket nyertek a sáfrány, kurkuma, rezeda és rekettye növényekbôl, melyet elsôsorban textil (vászon, selyem, gyapjú) festésre használtak. A buddhista szerzetesek öltözetét ugyan sáfrányszínûnek mondják, de valószínûleg a sokkal olcsóbb kurkumával festik.

sárga virágok 1.
rezeda rezedasárga, Vermeer képén sáfrány buddhista
szerzetes

Régi nevén perzsabogyó, avignoni bogyó, benge, ma varjútövisnek nevezett növény termésébôl sárga és zöld színezéket is készítettek. Ôsi festôalapanyag, érdekes, hogy az éretlen bogyók tartalmazzák a sárga, az érettek a zöld szinezéket. A textilfestés mellett a miniatúrafestészetben is használták.

sárga virágok 2.
avignoni sárga kurkumasárga rekettyesárga

William H. Perkin (1838-1907) 18 évesen, laboratóriumi munkája közben véletlenül fedezte fel, hogy kôszénkátrányból élénkszínû festéket lehet nyerni. Forradalmasította a pigmentgyártást, számûzte a régi, sokszor mérgezô, vagy nagyon drága alapanyagokat és hatalmas színválasztékot teremtett. Perkin festékgyárat alapított, az elsô szín, ami híressé tette nevét, a “mauve“ (mályva) volt, a 19. sz. közepén nagyon divatos volt egész Angliában.

Perkin-lila
Perkin-lila “mauve“ színû divatos ruha,
Anglia, 19.század
 
Irodalom, linkek
 
 
A képzômûvészet iskolája
Képzômûvészeti Alap Kiadó, Budapest, 1979

V. Finley: Színek. Utazás a festékesdobozban
HVG Kiadó, 2004

http://www.wikipedia.org/

http://webexhibits.org/pigments