Kémiai anyagoknak kétféle szerepük
lehet a színnévben: vagy a pigment meghatározó
kémiai alkotórészének nevét
adják (pl. ólomfehér, ólompír) vagy asszociatív színnév
előtagjai (ólomszürke).
| Ólom |
 |
 |
 |
| ólomfehér
festék |
ólompír,
míniumvörös |
szürke
ólom |
Színnév, mint fontos információ
A pigment- és festéknevek egy része
kémiai nevet visel, mely azt jelzi, miből
készült a festőanyag – ezek a „valódi”
kémiai színnevek, – és fontos szerepük
van a művészetekben és az iparban.
A művész számára nemcsak a
festék színárnyalata érdekes,
hanem kémiai összetétele is, mert abból
tudni lehet, melyik mivel keverhető, és ezt
az információt a kémiai színnév
pontosabban kifejezi, mint valamilyen fantázianév.
Például a (tiszta) cinóber és a kadmiumvörös színében alig különbözik
egymástól, de tudni kell, hogy a kadmiumfesték
nem érintkezhet a réz- és ólomtartalmú
pigmentekkel, míg a cinóber igen, de ez
utóbbi a kalciumot (meszet) nem bírja.
Drága alapanyagok és mérgek
A drága alapanyagok neve mindig feltűnik
a festék nevében (pl. kadmiumsárga),
mert ez megmagyarázza a magas árat.
Ezzel ellentétben a mérget tartalmazó
festékek szinte mindig fantázianevekkel
szerepelnek, és számos névváltozatuk
(álnevük) van, mert a gyártók
így rejtik el a kellemetlen információt.
Legjobb példa erre a rendkívül veszélyes
festék, a schweinfurti zöld (réz és arzén összetevőkből
áll, ma már nem gyártják),
melynek kb. 50 névváltozata volt ismert:
párizsi v. franciazöld, frízzöld,
császárzöld, Mitis-zöld, papagájzöld,
újzöld, földzöld, perzsazöld,
rezedazöld, magyarzöld, bécsi zöld,
angol fedőzöld, smaragdzöld, Veronese-zöld
stb.
A mesteremberek ősidők óta kisérleteznek
különféle vegyi anyagokkal, hogy festéket
állítsanak elő. Hosszú ideig
használtak mérgeket, melyek feldolgozása,
festéknek való használata vészélyes
volt:
– ólom (fehér ill. vörös festékek
alapanyaga, ez utóbbi a mínium);
– réz és arzén (zöld festékek
anyaga, ld. méregzöld, rézrozsdazöld,
schweinfurti zöld);
– kobalt és arzén (kobaltviola);
– higany és kén (a vörös cinóber
összetevői).
Az ókori kénsavgyártás mellékterméke
a caput mortuum (latin szó, jelentése „halott
feje”), egy sötétlilás árnyalatú
vas-oxid festék, melyet az alkimisták is
használtak.
| Veszélyes
színek |
 |
 |
 |
 |
| cinóber kristály |
schweinfurti
zöld |
kobaltviola |
cyan, ciánkék |
A kék cián
A CN atomcsoport (szén és nitrogén),
– a cianid vegyületekben szerepel, mint pl. a kálium-cianidban
(ciánkáli), és a hidrogén-cianidban.
Mindkettő igen veszélyes méreg. A
hidrogén-cianid (vagy cián-hidrogén)
színtelen gáz, egyik neve a kéksav.
(A „cián” név a sötétkék
jelentésű görög cyanos/kyanos szóból
ered.) A cián-hidrogén vizes oldata lúggal
és vasvegyülettel elegyítve a berlini
kék nevű festék, mely az első
modern (vagyis vegyészek által létrehozott)
festék volt a 18. században, később
ebből fejlesztették a nyomdászat egyik
alapszínét a cyant
(ciánkéket).
Réz
A réz az egyik leggyakoribb név és
elem a színek világában: változatos
a megjelenése a természetben (vörös
fémréz, zöld malachit, türkiz,
rézgálic). A réztartalmú ásványokból
(malachit, krizokolla) őrléssel állítanak
elő pigmentet. Ötvözetek egyik eleme (sárgaréz,
bronz), oxidált változata a zöld patina.
Rézből többféle mesterséges
pigment is készült (rézrozsdazöld,
schweinfurti zöld). A réz-oxidot a kerámia-művészetben
használják: ólommentes mázban
kékeszöldet ad, ólommázban sárgászöldet.
| Réz |
 |
 |
 |
 |
| rézzöld |
krizokolla, rézrozsdazöld |
rézgálic |
schweinfurti zöld
Van Gogh önarcképén |
„Szagos” színek
A festékkészítés és
textilfestés során ősidők óta
használt természetes redukálószer
(oxigént elvonó anyag) a vizelet. A modern
vegyipari eljárások előtt néhány
színt csak ezzel tudtak stabilizálni a textileken,
pl. a drága bíbor és az indigókék
kelmét állott vizeletben áztatták
vagy főzték.
Az utóbbi 150 évben, W.Perkin felfedezése
nyomán, gyökeresen átalakult ugyan
a festékgyártás és szintetikus
úton állítanak elő pigmenteket,
de a régóta használt színnevek
közül sok ma is „él”.
Kémiai elemek és színek
Számos pigment meghatározó kémiai
alkotórészének nevét viseli:
Sb: antimonsárga
As: arzén (-sárga, -narancs, -zöld)
Ba: barium (baritfehér, -sárga)
Zn: cink (-fehér, -sárga, -zöld, névváltozata
a horgany);
Cd: kadmium (-sárga, -vörös, -narancs,
-zöld)
Co: kobalt (-kék, -sárga, -viola, -zöld)
Cr: króm-oxid-zöld, króm (-sárga,
-vörös, -narancs)
Mn: mangán (-barna, -fekete, -kék, -viola)
Pb: ólom (-fehér, -vörös, ólom-ónsárga)
Sn: ónfehér
Cu: rézrozsdazöld
Ni: nikkel-titánsárga
Ti: titánfehér
U: uránsárga
Fe: vas-oxid-fekete, -sárga, -vörös,
vasvörös, -kék,
Cián (a CN atomcsoport és vas): ciánkék,
cyan
Asszociatív névadás
Az asszociatív színnevek között
is gyakori a kémiai név, de ez csak az anyag
színére emlékeztet. Néhány
példa: krómszín (a krómérc fémes szürke színe),
az ólomszürke, acélszürke
alumíniumszürke, bauxitvörös, ezüstszürke,
jódbarna (a jód alkoholos oldata
barna, különben ibolyaszínű), kénsárga,
higanyszürke, nikkelszürke, ónszürke,
rézzöld, rézvörös, rozsdavörös,
szénfekete, vasfekete, stb. A klórfehér a vegyszer fehérítőhatására
utal (a klór tiszta állapotában világoszöld
gáz, mint görög neve mondja).
| Asszociatív
kémiai nevek |
 |
 |
 |
| bauxitvörös |
ezüstszürke |
kénsárga |
Érdekesség: a kémiai elemtáblázat
színnel kapcsolatos elnevezései
(forrás: Origins of the
Element Names, Elements Named for Color,
http://homepage.mac.com/dtrapp/Elements/color.html)
| Króm |
Cr |
khroma |
görög szó |
jelentése:
szín |
| Klór |
Cl |
khloros |
görög |
sárgászöld
(ld. klorofil) |
| Jód |
I |
ioeides |
görög |
violaszín,
lila |
| Ródium |
Rh |
rhodon |
görög |
rózsa, rózsaszín |
| Iridium |
Ir |
iris |
görög |
szivárvány |
| Indium |
In |
indicum |
görög-latin |
indigó, indiai kék |
| Cézium |
Cs |
caesius |
latin |
égkék |
| Rubidium |
Rb |
rubidus |
latin |
mélyvörös
(ld. rubin) |
| Tallium |
Tl |
thallus |
latin |
rügyező
ág zöldje |
|
| Színnévtípusok 
| A színnév szerepe 
