Az árnyalatok
kifejezhetik:
– A világosság (tónus) érték
változatait (sötét, világos,
halvány, közép-)
– A színtartalom arányát (élénk,
tüzes, rikító, fakó, szürkés)
– A hő- és ízérzethez kapcsolódó
karaktert (hideg, meleg, fagylalt, fanyar)
– Az anyag- és felület jellegét (arany,
bársonyos, matt)
Az árnyalatok többsége jól körülhatárolható
tartomány a színsíkon:
A színárnyalatok helye a színsíkon |
|
1 |
élénk, erős, fagylalt, foszfor,
harsány, harsogó, hirtelen, intenzív,
izzó, neon, ős, ragyogó, rikító,
telített, telt, tiszta, tüzes, tömény,
ultra, UV, vad, vidám, világító,
virító |
2 |
derített,
fátyol, gyenge, habos, halvány, krém,
lágy, pasztell, üde,
világos, vizezett, vakító |
3 |
haragos,
mély, sötét |
4 |
bágyadt,
döglött, fakó, fáradt, ködös,
közép, mosott, öreg, piszkos, sápadt,
szürkés, telítetlen, tompa, tört |
1. tartomány
|
2. tartomány |
4. tartomány |
3. tartomány |
Nem
köthető a színsíkhoz: |
antik,
arany, bársonyos, ezüst, fanyar, fém,
fényes, gyöngy, hamvas, hideg, irizáló,
lakk, matt, meleg, metál, opálos |
A jelzős szerkezetekkel megsokszorozhatjuk a színneveket,
és pontosabban tudjuk a színt meghatározni,
pl.: világos szürkészöld, középkék,
halványdrapp, sötét gesztenyebarna,
rikító vörös, törtrózsaszín,
tüzesnarancs, mélylila, erős sárga,
telített bíbor, lakkfekete, fakó
bordó, bágyadt türkiz, stb.
Az árnyalatjelzők majdnem minden színnévvel
társulhatnak, de vannak bizonyos korlátok:
Semleges színekhez kapcsolódó
árnyalatok
A semleges színekhez (fehér, fekete, szürke)
kevesebb jelző kapcsolódik, és kiesnek
az ellentétes pólusok árnyalatai.
– A 'fehér' lehet: tiszta, ragyogó, vakító,
krém, tört, piszkos, szürkés,
vagy sápadt (arc), valamint hideg és meleg.
Mint felületi szín van: antik, ezüst,
fátyol, fém, fényes, matt és
opálos fehér. Nincs vagy ritka a sötétfehér.
– A 'fekete' lehet: tiszta, mély, szürkés,
piszkos, tompa, vagy fakó (ruhaanyag); hideg és
meleg; továbbá fényes, lakk, bársonyos
és matt. Nincs vagy ritka a világosfekete.
– A 'szürke' lehet: világos, halvány,
sötét, mély, piszkos, fáradt
vagy közép; hideg és meleg; bársonyos,
fényes, gyöngy, hamvas, metál.
Nincs, legalábbis a köznyelvben: *élénkfekete,
*tüzesfehér, *harsogó szürke,
az irodalmi nyelvben azonban lehet.
Színes (kromatikus) színekhez kapcsolódó
árnyalatok
Tiszta árnyalatok (1. tartomány)
– A tüzes, izzó inkább a meleg színekhez
(sárga-narancs-vörös-bíbor) illik, olykor előfordul a kékkel és zölddel is. Az élénk,
erős, ragyogó, telített, tiszta, stb.
bármely színes színnel társulhat.
Ezek a jelzők pozitív értékítéletet
tükröznek, mert szeretjük, ha egy színnek
határozott jellege („jelleme”) van. A
fagylalt, a hirtelen, a vidám és a világító
jelző a nagyon élénk, kissé
világos színekre vonatkozik.
– A harsány, harsogó, vad, virító
és különösen a rikító
kissé pejoratív, a tolakodó, környezetéből
kirívó színű tárgyakra
mondjuk.
Világos és sötét árnyalatok (2. és 3. tartomány)
– A világos (2.) árnyalattartomány
csak nagyon ritkán alkot párt a feketével
(a halványfekete inkább szürke), és
fordítva, a sötét (3.) árnyalatjelzők
a fehérrel: (nincs sötétfehér),
de van piszkosfehér, törtfehér. A vakító
jelző elsősorban a fehér módosító
jelzője, de van vakító kék
(tenger, ég) is. A pasztell a (nem-semleges) alapszínnevekkel
állhat: van pasztellkék, pasztellrózsaszín,
de nincs sok értelme a „pasztellfehér”-nek.
A világos árnyalatra mondhatjuk: fátyol,
gyenge, gyöngy, habos, halvány, krém,
lágy, üde.
– A haragos és a mély jelző a sötét,
de még viszonylag telített színre
illik (ld. haragoszöld, mélyvörös)
– A többi alapszín, beleértve a szürkét
is, lehet világos vagy sötét.
Tört árnyalatok (4. tartomány)
– A 4. árnyalatcsoportból a telítetlen,
tört, szürkés állhat bármely
(nem-semleges) színnel: telítetlen vörös,
törtlila, szürkéskék. A többi
jelzőnek inkább hangulati értéke
van, és ez mind negatív: a piszkosbarna
– csúnya szürkésbarna; fakózöld
lehet egy ruhaanyag, ami a sok mosásban elvesztette
a színét. A tompa, sápadt, fáradt,
ködös, bágyadt stb. jelző a nehezen
meghatározható, jellegtelen színre
illik, melyre szoktuk mondani azt is: seszínű.
A közép legtöbbször a szürkével
és a kékkel társul (középszürke,
középkék), a világos-sötét
pólusok között félúton
lévő árnyalatot jelenti.
Egyéb árnyalatok
Az arany, ezüst, bársonyos, fém, fényes,
hamvas, irizáló, lakk, matt, opálos
árnyalatnév mindenekelőtt felületjelző
és valamilyen anyaghoz kötődik (pl.
hamvaskék szilva, fényesfekete bogár,
irizáló zöld madártoll).
Derített színről inkább a festők
beszélnek, azt jelenti számukra, hogy egy
tiszta színt fehér (vagy más világos
színű) festékkel kevertek (pl. zöldet
fehérrel vagy világossárgával). A lazúros
vagy vizezett árnyalat inkább világos
és telítetlen, a hígított,
nem-fedő festékréteg lehet ilyen
(pl. akvarellkép).
|