A tiszta színek zárt körben, folytonos
átmenetet képezve helyezkednek el, ezt „tördeljük”
szakaszokra az alapszínnevekkel.
Az alapszínek
7 tartományra tagolják a színkört.
| A
folytonos színkör és 8 alapszínnév
(7 színtartomány) |
 |
A lenti ábrán a bal oldali háromszögben
látható egy szín folytonos átmenete
a fekete-fehér-tiszta szín sarokpontok között.
Az alapszínnevek ebből a kontínuumból
ötöt tudnak megnevezni. A barna és rózsaszín
azonban csak a vörös-narancs (és részben
a sárga és bíbor) színtartományban
érvényes, a zöldre, kékre, lilára
nincs ennek megfelelő alapszínnév,
vagyis csak a „sötétkék”,
„világoszöld”, stb. szókapcsolatokkal
tudjuk megkülönböztetni őket.
| További 5 alapszínnév – világossági
kategória |
 |
Az alapszíneknek léteznek tipikus árnyalatai:
van elképzelésünk a „tipikus”,
az „igazi” vörösről, kékről,
stb., ezt olykor „ős”-nek mondjuk, pl.
a vér „ősvörös”, a derült
ég „őskék”. A színmegnevezés
„elbizonytalanodik” a szegmens határai,
–a szomszédos alapszínnevek– közelében.
Pl. a zöld és kék határán
zöldeskéknek, vagy kékeszöldnek
is nevezhetünk egy árnyalatot, attól
függően, melyik alapszínhez érezzük
közelebbinek.
Részletesebben:
Alapszínnevek ; Alapszínnevek a amagyar nyelvben
Az alapszínek nyelvi-antropológiai
meghatározása:
A színnevek kitüntetett csoportja, a színszókincs
magja az alapszínnevek. Jellemzőjük,
hogy egy szóból állnak, nem jelölik
egy másik szín árnyalatát,
nem kötődnek semmilyen tárgyhoz, vagy
élőlényhez, a nyelvi közösség
minden tagja számára érthetőek
és használatuk mindennapos - vagyis köznyelvi
szavak.
A magyar nyelvben (szigorúan véve) kilenc, kevésbé szigorúan tizenhárom alapszínnév
van.
Egy amerikai kutatás [Berlin-Kay] szerint, melyben
kb. 100 nyelvben (köztük a magyarban) vizsgálták
az alapszínneveket, meglepő szabályszerűség
figyelhető meg az alapszínnevek megjelenésének
sorrendjében.
Fehér
és fekete
Az első színnevek, melyeknek egy kultúra
önálló nevet ad: a fehér és
fekete. Ha egy nyelvben csak két színnév
van használatban, az a fehér és a
fekete, mely utal ősi élményünkre,
a nappal és az éjszaka váltakozására.
Magyarázható idegélettani okokkal
is, mert a fehér-fekete (világos-sötét)
a látás alapinformációja.
Fehér és fekete szavunk igen ősi,
finnugor eredetű. A fehér régies alakja
a fejér (Fejér megye nevében él).
A fehér régi jelentése a „világos”
megmaradt pl. a fehér bor, fehér szőlő
névben (ezek színe nem fehér, hanem
világos sárga, ill. zöld). Hasonlóan
a fekete is jelentette, olykor ma is jelenti, más
színek sötét árnyalatait.
Részletesebben: Fehér ; Fekete
Vörös,
piros
 A harmadik színfogalom minden nyelvben a vörös/piros.
A vörös színtartomány különösen
fontos volt az emberi evolúció folyamatában:
a tűz, a hús, a vér és számos
gyümölcs színe vörös. A finnugor,
de több más nyelvben is, a vörös
színnév kapcsolatban áll a vér
szóval: vér - véres - veres - vörös.
Az emberek úgy vélik, ez az első három
szín különbözik egymástól
a legélesebben, ezek az „archaikus” színek.
Aligha véletlen, hogy a beszélni tanuló
kisgyerek is ebben a sorrendben tanulja meg a színeket
megnevezni. A fekete-fehér-vörös a leggyakoribb
összeállítás a népművészetben,
a hagyományos kultúrákban, és
a modern művészetben is nagyon kedvelt.
| Fekete-fehér-vörös |
 |
 |
 |
 |
| magyar szőttes |
japán gésa |
maszk, Óceánia |
mai festmény |
A középkori ember színről alkotott
fogalmai szerint: a központi szín a fehér
(a fény), melynek két ellentéte van,
a fekete (a sötétség), ill. a vörös
(a színesség).
Részletesebben: Fehér-fekete-vörös,
az „archaikus” színek
Érdekesség: spanyolul
a „colorado” nemcsak színeset jelent,
hanem pirosat is (vagyis a színes – piros). Oroszban a
„kraszníj” (piros) és a „kraszívíj”
(szép) azonos tőből származik:
vagyis a piros – szép.
A magyar nyelv szinte egyedülálló abban,
hogy két alapszínnevet használ a
vörös színtartományra: a vöröset
és a pirosat. A két név színjelentése
között minimális a vizuális különbség,
annál jelentősebb a kontextuális.
Részletesebben: Vörös ; Piros
A piros és
vörös használata közötti különbségről
»
Sárga
 A szókincsbővülés legközelebbi
állomása a sárga (vagy a sárga
és zöld együtt).
Sárga szavunk ótörök eredetű,
jelentése: fehér, sápadt. Régebbi
formája a „sár” és „sárig”,
melyekkel csak régi szövegekben, népdalokban
találkozhatunk (pl.: sárarany, sárhajú,
sárig virág, sárfehér, sármány).
A sárga mellékjelentése: világos,
a fehérhez közeli szín.
Részletesebben: Sárga
Zöld
és kék
A kék és zöld színfogalom eleinte
nem vált el élesen egymástól,
sokáig egy kategóriát alkotott. A
beszélők biztosan látták a
különbséget, de nem tartották
fontosnak, hogy megnevezzék. A Homérosz
korában beszélt görögben sem voltak
önálló szavak a két színre.
Vannak nyelvek (pl. a vietnami), melyek ma sem tesznek
különbséget kék és zöld
között.
A zöld alán jövevényszó,
eredeti jelentése: fű, gyep.
Kék szavunk ótörök eredetű,
kezdetben még zöldet is jelenthetett. Régi
változatai a „kík”, „kök”,
pl. a kökény és kökörcsin
szavak is ebből származnak. Mellékjelentése:
sötét, régebben a feketéhez
legközelebbi színnek látták.
(Az orosz és néhány
újlatin nyelvben két önálló
szó van a kékre, egyik a sötétebbre,
a másik a világos égszínkékre.)
Részletesebben: Kék ; Zöld
Szürke
és barna
Ha egy nyelvben létezik már a fehér-fekete-piros-sárga-zöld-kék
színnév, legközelebb a szürke
és barna jelenik meg. Mindkettő igen gyakori
a természetben.
Szürke: attól függően mire mondták,
más elnevezés volt pl. lovak, állatok,
és különféle tárgyak, (pl.
kövek) szürke színére. A szürke
egy ősi szó, a „szür” kicsinyítőképzős
alakja, érdekes, hogy más színnevek,
(pl. a tarka, szőke) is így alakultak ki.
Barna szavunk idegen eredetű, közvetlenül
a német (szász) nyelvből érkezett.
Eredeti jelentésében általában
sötétet jelentett, leggyakrabban az állatok
bundájára és tollazatára használták.
Részletesebben: Szürke ; Barna
Lila,
rózsaszín és narancs
Ha már a barna és szürke is bekerült
egy nyelv alapszínnév-készletébe,
csak akkor következhet a lila, rózsaszín
és narancs, de ezek megjelenési sorrendjében
nem figyelhető meg szabályszerűség.
E három színnév is idegen nyelvekből
került hozzánk.
Lila: óindiai eredetű, melyben orgonavirágot
jelentett, perzsa-arab közvetítéssel
került Európába, a magyar nyelvbe a
németből jött.
Rózsaszín: a nyelvújítás
előtt pirosat jelentett, ma - a több más
nyelvben létező „rose”, „rosa”
szóhoz hasonlóan - a nagyon világos
vörös neve.
Narancs: szintén óindiai eredetű,
perzsa, arab és olasz közvetítéssel
érkezett.
A magyarban jelenleg két színnév
van az önállósodás útján:
a rózsaszín és a narancs. (Az angolban
hasonlóan: a pink és orange.) A „rózsaszín”
- igaz, nem egytagú szó, - de már
egy meghatározott színtartományt
jelöl - tehát nem a rózsának
a színe, ami nagyon sokféle lehet.
A „narancs” sem tekinthető még
teljesen önálló alapszínnévnek,
a nyelvhasználatban létezik a narancsszínű
és a narancssárga is. A narancs színnév
helyett régen a sárgát használtuk
a vöröstől való eltérés
kifejezésére: a sárgabarack, a sárgarépa
nem sárga, hanem narancsszínű.
Néha mondjuk már így is: „vettem
egy narancs pulóvert”. A sárgarépát
pedig, helyesen, „narancsrépának”
kellene hívni ! (:-))
Részletesebben: Lila ; Rózsaszín ; Narancs
Az idézett amerikai tanulmány azt találta,
hogy valamennyi nyelv a fenti sorrendben bővíti
színszókincsét, és nem lépik
át az egyes fokozatokat. A Berlin-Kay kutatás
szerint maximum 11 színnevet használnak
a nagy (szín)szókinccsel rendelkező
nyelvek, de a magyarban a vörös színtartományra
kettőt (vörös és piros), és
véleményem szerint önálló
alapszínnévnek tekinthető a bíbor
is.
Bíbor
 A kék és vörös közötti
színtartományt a magyarban két szegmensre
bonthatjuk, a lilára és a bíborra.
A lila a kékhez, a bíbor a vöröshöz
közelebbi szín.
A bíbort alapszínnévnek tekintem
- ez a bíbornak az európai kultúrában,
művészet- és festéktörténetben
betöltött különleges szerepével
indokolható. Több európai nyelvben
kb. 1-3 ezer éve ismert színnév.
A név eredete a textilfestéshez kötődik
ugyan, de ez a kapcsolat a köztudatban mára
elhalványult.
A bíbor ellen szól, hogy nyelvi összefüggésekben
nem „viselkedik” úgy, mint az igazi alapszínnevek:
mint színnév-utótag elég ritka,
és kissé irodalminak, régiesnek érezhetjük.
Részletesebben: Bíbor
Igeképzés
színnévből
Ha színjelzőből igét képezünk,
olyan különbségeket figyelhetünk
meg, melyek az alapszínnevek fejlődéstörténete
szerint különülnek el egymástól.
Három csoportot találunk:
- Feketedik, fehéredik, pirosodik, vörösödik
- Sárgul, zöldül, kékül,
barnul, szürkül, lilul
- Az összes többi színnév esetében
legfeljebb körülírással lehet
kifejezni, hogy olyanná válik. Ritka, de előfordul a rózsaszínül,
narancsul és bíborul.
A valamilyenné tesz értelmű -ít
képzőnél nem látunk ilyen összefüggést:
- a feketít, fehérít, pirosít,
vörösít, sárgít, zöldít,
kékít, barnít, szürkít
elterjedt, a többi színnévvel azonban
nem.
Van néhány nem alapszínnév
is, melynél ugyanígy képezhetünk
igét: szőkít, szőkül, őszül,
tarkít, fakul.
Részletesebben: Szóképzések
A
jövő új alapszínnevei ?
A 150 évvel ezelőtt kezdődött „festékforradalom”
óta, de különösen az utóbbi
néhány évtizedben igen sok szín
között élünk. A számítógépek,
grafikus programok színek millióit tudják
megjeleníteni anélkül, hogy a festékek
kémiai veszélyeivel vagy a „festékmaszattal” találkoznunk kellene. Munka, hobbi, vásárlás
közben nagyon sok színárnyalattal találkozunk
és emiatt színkategóriáink
alighanem szaporodni fognak.
A kutatások szerint összefüggés
lehet egy társadalom kulturális és
technikai fejlettsége és színneveik
száma között. A kezdetlegesebb körülmények
között élő természeti népek
kevesebb (2-3) alapszínnevet használnak,
míg a differenciáltabb kultúrák
11-et (a magyar 12-13-at).
Feltételezhetjük, hogy az alapszínnevek
köre, nagyon lassan, de a jövőben is bővülni
fog. Véleményem szerint erre két
vagy négy névnek lehet esélye, mert
két színtartomány megnevezése
már most is hiányzik néha a nyelvből:
a türkiz vagy azúr lehet a kék és
zöld közötti átmenet önálló
színneve. A másik kettő a drapp vagy
a bézs, pedig a világosbarnára vonatkozhat
majd.
| A jövő új alapszínnevei
? |
 |
 |
Bár nem új kategória, de a bíbor
színtartomány új nevére eséllyel
pályázhat - a távolabbi jövőben
- a magenta, esetleg a pink. A magenta korábban
csak a nyomdaiparban volt használatos, de a számítógépes
kultúra terjedésével egyre szélesebb
körben válik ismertté, lévén
egyik alapszín a computer grafikában is.
Az alapszínnevek gyarapodásának eddigi
hosszú történetéből azt
látjuk, hogy a különböző -
de azonos fejlettségű - kultúrákban
nem véletlenszerűen, hanem nagyjából
párhuzamosan és azonos sorrendben jelennek
meg az új színkategóriák.
Jellemző az is, hogy egy színt jelölő
szó nemzetközivé válik, majd
lassan alapszínnév lesz belőle, mint
pl. a barna, bíbor, lila, újabban a rózsaszín
és a narancs. A feltételezésem szerinti
jövőbeli alapszínnevek (a türkiz/azúr,
a drapp/bézs, esetleg a magenta/pink) ezeknek a
szempontnak is megfelelnek. |
| Színnévtípusok 
| A színnév szerepe 
