|
Színnévtípusok |
|
Színneveink
összességét –a színszókincset– áttekinthetjük típusaik szerint,
melyek elemeikben és képzésükben
különböznek egymástól.
A legfontosabb típus az alapszínnév,
ez a színszókincs magja: szinte valamennyi
alapszínnevünk egytagú (egy szóból
álló) és a nyelvi közösség
legszélesebb körében ismert, vagyis
köznyelvi szó (pl. fehér, fekete, vörös,
sárga)
Vannak más egytagú színneveink is (pl. türkiz, drapp, bordó,
okker), de nem mind számítanak köznyelvinek.
Az alapszínnevek túlságosan nagy
színtartományokat jelölnek, a hétköznapi
használatban ezek a szavak kevésnek bizonyulnak.
Az alapszínnevekhez kapcsolt melléknevekkel
és főnevekkel szűkíteni és
pontosítani tudjuk színjelentésüket.
Legjobban az összetett (több tagból álló)
színnevekkel tudjuk leírni színes
környezetünket.
Több tagból álló színneveket
képezhetünk módosító jelzőkkel (pl. mélyzöld, sárgásvörös)
...
... és szóösszetételekkel:
– jellegzetes színű, közismert tárgyak/jelenségek
nevének asszociálásával (pl. égkék, mohazöld). Színneveink
többsége ebbe a csoportba tartozik.
– földrajzi nevekkel (pl. perzsazöld, berlini kék, pompeji
vörös)
– tulajdonnevekkel (pl. Rubens-vörös,
Napoleon-kék, Milka-lila)
– kémiai eredetre utaló nevekkel (pl. krómvörös,
kobaltkék, ólomfehér)
A színcsoportnév több színnek egy közös jellemzőre
utaló elnevezése, színcsoportok gyűjtőneve.
(pl. fagylaltszínek, gyöngyszínek,
semleges színek)
|
|
|
|