gyászfekete |
|
gyászosfekete, gyászszín, →bakacsinfekete |
fekete |
mélyfekete |
#000000, RGB: 0 0
0, H: - |
|
|
|
Munch
festménye |
gyászszalag |
fehér gyász |
|
asszociatív |
ált. |
o o o - - |
– Bakacsin: a koporsót takaró fekete lepel.
– Fehér gyász: nem mindig és nem mindenhol fekete a gyász
színe. Ázsiában (pl. Kínában)
fehér. A magyar népviseletben a gyász színe
sokáig és általánosan a fehér volt (a festetlen nyersvászon színe),
a félgyászé a kék és zöld.
A fekete csak kb. 100-150 éves, de néhány helyen
(Ormánság, ill. Csököly, Somogy m.) legalább
a 20.század közepéig fennmaradt a fehér
gyász. |
„Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.”
(Nagy László) |
„örökké egy helyben nyugtalankodtak, és gyászfekete gondolákat ringattak, (...) Az a nagyfejű, különös, gyászfekete lámpás, amely egy dózse ártatlan halálának emlékjele, titokzatos, mély hatást tett rájuk.”
(Szini Gyula, 1913) |
„S hogy a gyász se maradjon, lovagoljon Boldizsár bátyám gyászfekete paripán, gyászfekete mentében, süvegben.”
(Németh Imre, 1966) |
„Az ég gyászfekete”
(Griff Együttes, 2010 körül) |
„a napfényes Cannes-ban milyen furán veszi ki magát gyászos fekete estélyibe öltözni,”
(origo.hu, 2016) |
„Gyászszín borítja
Zordon vidékeit;”
(Kisfaludy Károly, 1843) |
„A 17. századra a fekete Európa-szerte ünnepi szín és elfogadott gyászszín lett.”
(Balassa Iván, Magyar néprajz, Életmód) |
|
gyászfekete:
[en] mourning black |